1477-ben ezen a napon III. István moldvai császár levelében megerősítette Vlad, a Hóhér és kísérete halálát. Az Oszmán Birodalom rajtaütött rajtuk, akik állítólag lefejezték Vladot, és fejét trófeaként elküldték II Mehmet szultánnak Konstantinápolyba.
Pálos Vladot Vlad Tepes és Vlad Drakula néven is ismerték. Ő volt Vlad Dracul fia, a Romániához tartozó Wallachia uralkodója, és Bram Stoker Drakula grófjának lehetséges ihletője. Dracul nevét azután kapta, hogy felvették a Sárkányrendbe – egy keresztény katonai rendbe, amelynek feladata az egyház védelme és az ellenségek, különösen az Oszmán Birodalom elleni harc volt.
Vlad Drakula 1428 és 1431 között született. Vallachia bizonytalan helyzetben volt, közvetlenül a keresztény Európa és az Oszmán Birodalom között. Vladot és testvérét, Radut 1442-ben az oszmánok túszul ejtették, hogy biztosítsák apjuk hűségét. Radu alkalmazkodott ehhez, összebarátkozott a szultán fiával, Mehmet II-vel, és áttért az iszlám hitre. Vlad azonban nem. Apja és idősebb testvére halála után Vlad a magyarok oldalára állt az oszmánok ellen, és első uralkodása 1448-ban kezdődött, mint Vallachia uralkodója, bár még ugyanabban az évben száműzetésbe kényszerült.
A “Karlós” elnevezést méltán érdemelte ki. Vlad kegyetlensége még saját életében is híres volt. A felnyársalás volt az általa kedvelt kivégzési módszer – szörnyű halál az arra kárhoztatottak számára. Ez egyfajta pszichológiai hadviselésként is szolgált ellenségei ellen. Miközben kíméletlenül megbüntette az ellene dolgozó törvényszegőket és nemeseket, segített újjáépíteni és stabilizálni országát, amely sok éven át felfordulást és háborúskodást élt meg. Hírneve és könyörtelensége segített neki megtartani a hatalmat második uralkodása alatt.
Vladról sok olyan történet kering, amelyek talán túlzóak. Az egyik történet szerint Vlad az éppen legyőzött katonák mezején vacsorázik, és a kenyerét a vérükbe mártja, mielőtt megenné. Egy másik két török követet ír le, akik meglátogatták Vladot, de nem voltak hajlandóak levenni a turbánjukat. Válaszul Vlad a fejükhöz szögezte a turbánjukat, hogy soha többé ne tudják levenni.
Egy 1462-ben, az Oszmán Birodalommal folytatott háború idején írt levelében Vlad ezt írja:
“Megöltem a parasztokat, férfiakat és nőket, öregeket és fiatalokat, akik Oblucitzában és Novoselóban éltek, ahol a Duna a tengerbe ömlik, egészen Rahováig… Megöltünk 23.884 törököt, nem számítva azokat, akiket házaikban felgyújtottunk, vagy azokat a törököket, akiknek a fejét katonáink levágták…’
Ez alatt a háború alatt Mehmet II. seregével megszállta Waláchiát. Târgoviște városába érve azonban mintegy 20 000 felnyársalt törököt találtak üdvözölni. Addig a pontig Vlad gerillataktikát alkalmazott Mehmet sokkal nagyobb serege ellen, és a törökök végül visszavonultak.”
Vlad és testvére, Radu, a Sötétség Rendje sorozatom szereplői. Ebben a jelenetben a Stormbringersből Radu beszél Vladról:
‘A bátyám hazament. Megörökölte apám trónját, és beleegyezett, hogy megtartja hazánkat az Oszmán Birodalomnak, de hűtlen volt, és ellenünk fordult. Most megdöntötték – száműzetésben van, de nem kétlem, hogy sereget fog gyűjteni, és reméli, hogy újra ellenünk fogja tartani a határt. Számomra halott. Kétlem, hogy valaha is viszontlátom. Rossz oldalt választott. Ő az ellenségem. A sorsunk ellentétes irányba vezetett minket: ő egy nagy keresztény hadvezér, én pedig az egyik legnagyobb hadvezér vagyok, akit barátom, Mehmet szultán hadba állíthat.”
A Sötétség rendje sorozatom legújabb könyve a Sötét nyomok címet viseli, és január végén jelenik meg. Előrendelni ezeken a linkeken lehet:
UK | USA | Kanada | Ausztrália/Új-Zéland
Kép: Wallachia hercege, 16. század, a Wikimedia Commons-on keresztül