Míg a boszorkányperek a kollektív őrület megtestesítőjének tűnhetnek – olyannyira, hogy a tömeges igazságszolgáltatás modern eseteit rendszeresen “boszorkányüldözésnek” nevezik -, meglepő módon a törvényhez kötődtek.
Az 1600-as és 1700-as évek Angliájának uralkodói úgy vélték, hogy a boszorkányság megfékezése a természetfeletti ellenőrzésének egyik módja – írja Malcolm Gaskill a Past & Present című folyóirat számára. A VIII. Henrik által kiváltott vallási reformáció “széles körben úgy vélték, hogy keresztényellenes erőket szabadított fel” – írja Gaskill – “például olyan mágusokat, akik képesek voltak megjósolni, sőt, akár előidézni az uralkodó halálát”. Az 1500-as években a Tudor uralkodók megpróbálták bebizonyítani, hogy abszolút ellenőrzésük alatt állnak – még annak eldöntése felett is, hogy mi számít boszorkányságnak és mi nem -, és törvénybe foglalták azokat a rendelkezéseket, amelyek szerint a boszorkányság az általuk felügyelt bírósági rendszer hatáskörébe tartozik. Ez idővel megváltoztatta, hogy kit tekintettek boszorkánynak, és hogyan vonták őket felelősségre.
Az 1542. évi boszorkánytörvény volt Anglia első boszorkánytörvénye, amelyet VIII. Henrik uralkodása alatt hoztak. A boszorkányságot halálbüntetéssel sújtható bűncselekményként határozta meg, és azt is meghatározta, hogy mi számít boszorkányságnak – az idézések vagy más kifejezetten mágikus cselekedetek használata, hogy valakit bántsanak, pénzt szerezzenek, vagy rosszul viselkedjenek a kereszténységgel szemben. Boszorkánynak lenni – függetlenül attól, hogy konkrét kárt okoztak-e egy másik személynek vagy sem – elég volt ahhoz, hogy kivégezzék az embert.
Ez a törvény csak 1547-ig, VIII. Henrik haláláig tartott. Nem váltották fel semmivel I. Erzsébet uralkodásáig, amely 1558-ban kezdődött. 1563-ban elfogadták az An Act Against Conjurations, Enchantments and Witchcrafts (Törvény a varázslatok, bűbájok és boszorkányság ellen) című törvényt. Ez boszorkányság alkalmazásával bárki “megölését vagy elpusztítását” halálbüntetéssel sújtotta.”
“1560-ra a büntetőeljárás két szakasza volt”, írja Gaskill: “a békebíró általi vizsgálat és beidézés, majd a vádemelés és a tárgyalás”.
Azt követően azonban, hogy I. Erzsébet meghalt, és utóda, I. Jakab elfoglalta a trónt, a dolgok valóban elszabadultak. “Elfogadott egy új törvényt, amely a boszorkányság szinte minden formáját halálbüntetéssel sújtotta” – írja Erin Hillis az Impetus számára. 1597-ben, néhány évvel a trónra lépése előtt Jakab írt egy könyvet a boszorkányságról, Daemonologie címmel. Amikor 1604-ben király lett, gyorsan életbe léptetett egy új törvényt. Azonban, írja, a boszorkánysággal kapcsolatos elítélési arány valójában csökkent az 1604-es törvény alatt, írja Hillis, valószínűleg azért, mert a törvény egyik további intézkedése az volt, hogy betiltotta a kínzás alkalmazását a vallomás megszerzése érdekében.
Mindenesetre, akárcsak az őt megelőző Tudorok, I. Jakab is arra használta a boszorkánytörvényt, hogy mindenkit emlékeztessen arra, ki a főnök. Az uralkodását alakító paranoia légkörében – írja Frances Cronin a BBC számára – a boszorkányvadászat (akárcsak a Guy Fawkes-hoz hasonló katolikus lázadók vadászata) “megbízatássá” vált a britek számára. Anglia leghírhedtebb boszorkányperei ebben az időszakban történtek – köztük a Pendle-i boszorkányok pere, amely 1612-ben ezen a napon kezdődött.
Ez a per, írja Cronin, James valamit felhasznált, amit a Daemonologie című könyvében írt, hogy igazolja egy gyermek koronatanúként való felhasználását. Más korabeli büntetőperekben nem fogadták volna el a gyermekek tanúvallomását, de James azt írta, hogy a boszorkányok esetében kivétel van. “Gyermekek, nők és hazugok lehetnek tanúk Isten elleni hazaárulás felett” – ezzel indokolta a kilencéves Jennet Device koronatanúként való felhasználását az ügyben. Végül Device vallomása alapján elítélték saját édesanyját és nagyanyját, valamint nyolc másik embert. Mindannyiukat felakasztották.
Device vallomása végül precedenst teremtett arra, hogy a bostoni salemi boszorkányperekben gyermek tanúkat használjanak – annak ellenére, hogy 1692-re Angliában és Amerikában is kezdett kihalni a boszorkányperek gondolata.