Kálvin János A keresztény vallás intézeteiben (IV.xiv.1-2) a következő meghatározást adja a szentségről.) a “jel és pecsét” köznyelvi kifejezéssel, amely a konzervatív református sákramentológia egyik alaptétele, és amely a Westminsteri hitvallásban és a többi református hitvallásban is megjelenik.

Kálvin meghatározása ökumenikus, mivel a lutheri egyház (Luther-Melanchthon) és a svájci reformátusok (Zwingli-Bullinger) közötti egységet kívánja, ahol a lutheránusok a pecsétnek a keresztyénre gyakorolt hatását, a svájci reformátusok pedig a keresztyén jelét hangsúlyozzák, Kálvin pedig a “jel és pecsét” kettős beszédével a kettő között áll, és mindkettővel rendelkezik.

A következő idézetben Kálvin János két definíciót közöl a “sákramentum” fogalmáról, és röviden kifejti, hogyan igazodik az ő definíciója Hippói Ágostonéhoz. Végül pedig tisztázza, hogy a “sákramentum” vs. “misztérium” kifejezés a nyugati római egyház, illetve a keleti görög egyház különbözője.

Először is meg kell vizsgálnunk, hogy mi a szentség. Nekem úgy tűnik, hogy egy egyszerű és helyes meghatározás az lenne, ha azt mondanánk, hogy:

Egy külső jel, amellyel az Úr lelkiismeretünkre pecsételi a velünk szembeni jóakaratának ígéreteit, hogy megtartsa hitünk gyengeségét; mi pedig cserébe tanúsítjuk iránta való jámborságunkat az Úr és angyalai előtt és az emberek előtt.

Íme egy másik rövidebb meghatározás:

Nevezhetjük az isteni kegyelem irántunk való bizonyságtételének, amelyet külső jellel erősítünk meg, az iránta való jámborságunk kölcsönös tanúsításával.

Bármelyik definíciót is választjuk, jelentésében nem különbözik Augustinusétól, aki azt tanítja, hogy a szentség “egy szent dolog látható jele”, vagy “egy láthatatlan kegyelem látható formája”, de jobban és világosabban magyarázza magát a dolgot. Mivel ugyanis az ő rövidségében van valami homályos, amiben a kevésbé műveltek közül sokakat megtéveszt, úgy döntöttem, hogy teljesebb kifejtést adok, több szót használva, hogy minden kétséget eloszlassak.”

2. A “szentség” szó

Az ok, amiért a régiek ezt a szót ebben az értelemben használták, elég világos. Ahol ugyanis a régi fordító a görög μυστήριον szót latinra akarta átültetni, különösen ott, ahol az isteni dolgokra vonatkozik, ott “szentségnek” fordította.”

Calvin, John. A keresztény vallás intézményei. Ed. John T. McNeill. Trans. Ford Lewis. Battles. Philadelphia, PA: Westminster, 1960. 1277-8. Nyomtatás.